2015. június és szeptembere között magyar összefogás eredményeként a kertünkbe Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére egy ökumenikus rönkkápolnát építettünk. Ezt a különleges épületet nemcsak a 2014-ben történt balesetem utáni felépülésem okán megfogalmazódott hálaérzetből emeltük, hanem közösségi jövőépítő szándékkal is. Ide jöhet bárki imádkozni, hálát adni, megnyugodni, feltöltődni, gyógyulni. A Mária-út mentén fekvő kertünkben eddig is sok ember érezte jól magát, sikerült feltöltődnie, s közelebb kerülnie Istenhez. Ebben a kertben már történtek csodák és hiszünk abban, hogy aki majd a jövőben ide elzarándokol, meg fog erősödni a hitében és a magyarságában. Azt is tudjuk, hogy mennyire fontos az életünkben a megbocsájtás, amire sokaknak szükségük van. Itt elengedheti bárki a negatív érzéseit és helyet adhat szívében a szeretetnek. Abban is hiszünk, hogy az itt tartandó miséknek, istentiszteleteknek, egyéni és közösségi imádkozásoknak, beszélgetéseknek, együttléteknek köszönhetően a magyarság lélekszámában is gyarapodni fog. A kápolna kis harangja a “gyarapodó magyarságért” szól.
A kápolna 2015. szeptember 26-i felszentelésekor mondott beszédem:
Főtiszteletű Püspök úr, szolgálatot teljesítő lelkészek, Elnök urak, Konzul úr, Polgármester urak, kedves rokonaim, barátaim!
„Én hiszem az Istent.... Ne kérdezzétek, hogy mit jelent nekem ez a szó. Nekem olyan az, mint a jaj a szenvedőnek, az oh a meglepettnek, a kacagás az örvendezőnek: mindent kifejt, mert semmit semmond. Én nem szállok vitába, nem állítok, nem bizonyítok,következetes nem vagyok, okokat nem hozok föl, én csak sóhajtok, sírok, ujjongok, lelkesedem: Isten”. (Balázs Ferenc)
Egy esztendővel ezelőtt az újjászületésem utáni napokban, hetekben olyan megtapasztalásokban volt részem, ami földi élete során kevés embernek adatik meg. Megtapasztaltam a gondviselő Isten mérhetetlen jóságát, az emberekben lakozó krisztusi szeretet és az ima győgyító erejét, Mária símogató kegyelmét.
Kegyelemnek tartom azt, hogy ma egészséges ember vagyok. Kegyelem az is, hogy megtapasztalhattam mit jelent a család gondoskodó ölelése, a rokonok, barátok, volt osztálytársak, tanárok, egykori és jelenlegi munkatársak, szomszédok féltő szeretete.
Pál apostol fogalmazza meg a Szeretet himnuszában, hogy a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel, a szeretet soha el nem múlik. A szeretet a legerősebb energia az Világmindenségben, és akiben szeretet lakozik, az legyőzhetetlen, mert Isten leheli belénk ezt a különleges érzést.
Egy esztendeje, lábadozásom időszakában álmomban kaptam az üzenetet, hogy a csinódi kertünkbe kápolnát építsek. Ugyanezen a hajnalon a feleségem is a kápolnaépítés gondolatával ébredt. Sőt, ez a szándék benne már korábban is megfogalmazódott. Mennyivel könnyebb úgy megvalósítani valamit, ha két ember akarja, majd többen és egyre többen akarják.
Az Úr mindnyájukat megáldott teremtő erővel. Nekünk ahhoz adott elegendő hitet és erőt, hogy egy olyan kápolnát építsünk, amelyik minden magyar embernek utat mutathat Isten felé.
Egy júliusi napon a feleségem azt mondta, hogy élete legnagyobb élménye a kápolnaépítés. Különleges érzés volt a rönköket kérgelni, csíszolni, a csutakokat egymásra rakni és agyaggal tapasztani, símítani, követ hordani, deszkát gyalulni.
Estére mindig elfáradtunk, de másnap reggel mindig volt elegendő erőnk a folytatáshoz. Ez a munka engemet a hitemben erősített meg. Az építkezés kezdetekor a hitem talán akkora volt, mint egy mustármag, de mára borsószemnyivé vált. Ehhez kellett az a megtapasztalás, hogy odafentről folyamatosan segítenek. A jó Isten mindig akkor küldött segítséget, amikor fogytán volt az erőnk, a pénzünk.
Ennek rönkkápolnának az építése példa arra, hogy a vallásfelekezetileg megosztott magyarság képes az összefogásra, az együttműködésre. Ez a kápolna ugyan magán terültre épült, mégis közösségi épületté vált. Ha teljesen önerőből építettük volna fel, akkor csak évek múlva kerülhetett volna sor a felszentelésére, megáldására. Kápolnaépítő szándékunkat sokan felkarolták. A Kárpát-haza különböző részein élő magyarok fontosnak érezték egy ökumenikus kápolna létrejöttét. Megszületett egy vallásfelekezeti korlátokon, politikai nézeteken és határokon felülemelkedő magyar összefogás.
A kápolnaépítés kapcsán mindenekelőtt a családomnak mondok köszönetet. Szerető feleségemnek ezen a nyáron egyetlen pihenőnapja volt. Fáradtabban tért vissza a vakációról a sok energiát igénylő iskolába, mint ahogyan június derekán eljött a megérdemlett szabadságra. Rönköket kérgelt, ő tapasztotta a falazatot, köveket cipelt az Úzból, deszkát gyalult velem, festett, takarított, kertet rendezett, s közben főzött, mosogatott meg állatokat etetett. Ilyen terhet csak Noé felesége vállalhatott magára a bárkaépítés idején. Idén a gyerekeim sem nyaraltak, sőt még egyetlen lovaglásra sem jutott alkalmuk, pedig vannak lovaink..Ilka-Uzonka kislányom 11 évesen ebédeket főzött, süteményeket, tortákat készített, rendben tartotta a lakást, mosott, fejt, kecskesajtot készített. Gergő fiam a nyár folyamán nagyon megerősödött. Erdőt takarított, kaszált, szénát rakott, kerítést javított, kérgelt, és mindig kéznél volt, ha szükség volt rá. Minhármunknak köszönöm az Isten dicsőségére hozott nyári áldozatukat!
Hálás szívvel mondok köszönetet mindazoknak, akik részt vettek a kápolna építésében vagy ezt a munkát anyagiakkal, építőanyagokkal vagy étellel-itallal támogatták.
Bara Gergely – Csinód, Csíkszereda, az épület tervezője, több napos önkéntes munka végzője
Bara Szilveszter- Csinód, Csíkszereda, önkéntes munka
Tankó József – Egerszék, önkéntes munka alapozáskor
Tankó Károly – Egerszék, szarufák kivágása
Csibi Imre - Csinód
Ambrus József és családja, Csaba, Tímea, Ibolya, sok munka és egy nagy adag csöröge
Csiszér Csaba és családja – Sepsiszentgyörgy, önkéntes munka
Raszipovics Péter - Sopronból, önkéntes munka
Mihály István – Pottyond, Csíkszereda, ingyen szálíttotta a kitermelt fát
Csíkbánkfalvi Közbirtokosság, kedvezményesen adta a fát
Erdészek - mindegyikük segített a kitermelés előkészítésében
Tóth Erzsébet – Budapest, a Mária-ablak készítője
Lukács Dénes – Mikóújfalu, 24 tonna kavicsot hozott Mikóújfaluból
Buksa Miklós –Barót, napszámost fizetett, kenyeret adományozott
Gergely Ferenc - Kekec, tető lefestése önkéntes munkaként
Ambrus Csaba – önkéntes munka
Lázár Imre – harangöntő, Székelyudvarhely, ajándékba készítette a harangot
Balázs Antal – fafaragó, ajándékként készítette el a kettős keresztet
Gábor Tibor – kovácsmester, ajándékként készítette a kovácsoltvas munkát
Hajas László – fafaragó, és Annamária – a kegyszobor és az oltár készítője
Gál Andrea kerámiatárgyak készítője, váza és Szenteltvíz tartó ajándékként
Fekete Judit unitárius nemez címer készítője - ajándék
Dánel Karcsi - ablak, ajtó, szív alakú ablak
üvegezők Benedek Alpár és testvére - ajándékba
Bálint Imre – többszöri ingyen orda a munkásoknak, gépek kölcsönzése
Gergely Lajos - gépek kölcsönzése
Székely Sándor és Pannika - kenyér, kürtőskalács
György Lajos és felesége – házi kenyér sütése
Napszámért végeztek lelkiismeretes munkát:
Gábor Árpád, Gábor Artúr, Fikó Lajos, Fikó Loránd, Fikó Elek, Nagy Zoltán, Ambrus Csaba, Tímár György és fia, Imre
Csíkszentdomokosi ácsok: Székely István és csapata, Gerő bácsi és Alajos
Zsindely – Csillag Árpád bácsi, Bilibók Anti
Pénzt adományoztak:
Szilágyi Dénes Pál, Kohári Erzsébet és barátai, Perczel Éva, Sonnevend Imre, Sonnevend Ádám, Bíró Ernő és családja, Orha Lívia, Keresztes Mária, Jancsó Béla, Peleskei László és dr. Horváth Zsuzsanna Subai Józsefné, dr. Balogh Károly orvosprofesszor, Propst György és Ildikó, Lőrinczi Gyula és Mária, Jakab Lehel, dr. Prof. Juhász József és felesége, Molnár Pál és barátai, Nagy Éva (pénzt és abroszt az oltárra), Aczél Piroska, Kopányi Sándor, Barabás István (festékek, építőanyagok ajándékba), Dancs Tamás, Ikvainé Sándor Ildikó és a szentendrei rokonok, Szövérffi István, Böjte Csaba, Sike Dezső (bort és pálinkát adományozott), Gergely István (Tiszti, bort adományozott), Rendi Ferenc (virágot adományozott), Berszán Tibor (az ünnepi ebédhez járult hozzá igen jelentős mértékben), és mások, Tamás Sándor (bort adományozott) , Nagy Magdika (15 tálca süteményt készített), Shrádi József és Ilona (pityókát és virágot adományoztak), Bara Szilveszter (ünnepi abroszt adományozott), Tribel Sándor és Zita (ajándékként elvállalták a főzést 5oo fő részére), Juhász Laci – komondoros barátom a Hajdúságból 5 napot segített az ünnepség előkészítésében, Bartis Rita. Többen segítettek a mai napon süteményekkel, étellel, italllal. Hálás köszönet érte.
Szövérffi Zoltán – ref. lelkész trombitált, Sándor Szilárd Brassóból gitározott, Rusz Veronka haragozott.
Ha netán valakit kihagytam a felsorolásból, nem szándéksan tettem, hanem a fáradtságom jele. Kérem a beszédem után jöjjön hozzám, hogy megölelhessem.
Akik Máriát, Jézus Krisztus édesanyját szeretik, azok a feleségüket is szeretik, az édesanyjukat is szeretik, a hazájukat is szeretik. Szent István királyunk felajánlása óta, Mária Magyarország, azaz a Kárpát-haza védelmezője is. Mi fordultunk el tőle, és ezért történtek meg népünkkel azok a történelmi események, amik után csak Isten féltő szertetetének köszönhetően vagyunk még e tájon. Szent meggyőződésem, ha képesek vagyunk egységesen leborulni égi patrónánk előtt, akkor meg fogunk maradni, bármilyen megpróbáltatások várjanak is a jövőben ránk. Szent Pio atya különleges küldöttként járt közöttünk a Földön. Üzenetei között egy kimondottan a magyarságnak szól. Ez így hangzik:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Vegyük komolyan ezt a páratlan üzenetet és bízzuk Boldogasszony anyánk oltalmában!
Én hiszek abban, ha egy kis kápolna építése kapcsán össze tud fogni a magyarság, akkor jóval nagyobb ügyekben is képes erre. Márton Áron püspök mondta a következőket: “Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni, s addig él, amíg életét saját erejével tudja táplálni.” Én hiszek abban, hogy az én népem értékes és értékteremtő nemzet, s képes még ebben a nehéz világhelyzetben is az életét saját erejével táplálni. Éppen ezért, ebben a hitben, a kápolnaszenteléssel egy időben indítjuk útjára a Gyarapodó magyarság nevű mozgalmat, amelyért a kápolna kis harangja is szól. Hiszek abban, hogy a magyarság jelenlegi 1,3-as demográfiai mutatója, hittel, szeretettel, felelősséggel és hűséggel a következő évtizedekben megváltoztatható. Ha hinni tudunk abban, hogy gyarapodó nemzetté tudunk válni, akkor azzá tudunk válni. Nemzetünk sorsa a magyar anyák méhében van. Ezért kell megbecsülnünk, szeretnünk asszonyainkat, ezért kell tudatosan vállaljuk a második, harmadik és a többedik gyermeket. Ezért készíttettem a kápolnába egy olyan szobrot, amelyik a Szűzanyát áldott állapotban ábrázolja, mosollyal az arcán. Ez egy rendkívüli üzenet a magyar családok felé. Ne maradjunk egykés vagy egysés nemzet, hanem vállaljunk mosollyal az arcunkon gyermekeket. A legnagyobb kincs a gyermek, ugyanakkor a legjobb befektetés is.
Ezt, a magyarság gyarapodását szolgáló mozgalmat a Magyar Kormány által létrehozott Nemzetstratégiai Kutatóintézet égisze alatt képzelem el. Nem véletlen, hogy ennek az intézetnek az élén egy háromgyermekes, Máriát szerető székely családapa áll. Örömmel tölt el, hogy Szász Jenő elnök úr és kedves felesége Ildikó asszony is megtisztelt jelenlétével a kápolnaszentelésen. El kell mondanom, hogy a családtagjaim után a kápolnaépítés ideje alatt a Nemzetstratégiai Kutatóintézettől kaptam a legtöbb segítséget. Hálás köszönet érte!
Tavaly, amikor a feleségem kihozott a kórházból, elvitt a csíksomlyói kegytemplomba. Ott azt a fogadalamat tette, hogy ha a férje teljesen helyre jön, akkor megszüli a harmadik gyermekét.Mi mindketten háromgyermekes családban nőttünk fel, és mosollyal az arcunkon, renedezett körülmények közé vállalni is fogjuk a harmadig gyermeket.
Nem véletlen, hogy a kápolna tervezője egy tízgyermekes székely család sarja. Nem véletlen, hogy a támogatóink között hétgyermekes és néggyermekes család is van. Nem véletlen, hogy ma a kápolnát egy háromgyermekes protestáns lelkész is megáldotta.
Egy magyarországi barátunknak, Prondvai Ferencnek köszönhetően októbertől indul a www.gyarapodomagyarsag.hu honlap, amelynek célja azoknak a magyaroknak az összefogása, akik hisznek abban, hogy összehajolva képesek vagyunk a fennmaradásra. Létre kívánjuk hozni a magyar keresztfiú/magyar keresztleány kapcsolatrendszert, ami hozzájárul majd a tudason vállalt gyermekáldáshoz. Sok olyan magyar pár van, vagy akár egyedül élő személy, aki jó módban él, de Isten nem áldotta meg gyermekkel. Ezentúl ők is hozzájárulhatnak a nemzet számbeli gyarapodásához úgy, hogy támogatnak olyan családokat, ahol anyagi okok miatt nem születik meg a harmadik vagy többedik gyermek. Én közvetítést kívánok vállalni ilyen helyzetekben. Emellet fontosnak tartom a tömeges abortusz elleni kampányt is. Azt is rendkívül fontosnak tartom, hogy hazahívjuk a Kárpát-hazába azokat, akik most idegen földön keresik a boldogulásukat. Nekik is itthon van a helyük!
Mi a harmadik gyermek vállalása mellett azzal tudunk hozzájárulni a gyarapodáshoz, hogy kis vendégházunkat elsősorban olyanoknak ajánljuk fel, akik gyerekáldás miatt jönnek fel Csinódba. Ezért adtuk a kis házikónak azt a nevet, hogy Ketten jössztök, hárman mentek . Ezen kívül évente meghívunk ingyenes nyaralásra sokgyermekes családokat, akiktől csak tanulni tudunk.
S miért éppen Csionódból indul útjára egy ilyen kezdeményezés? Azért, mert ezen a havasi településen még tavaly is több volt a születés, mint a temetés! Én akkor leszek igazán boldog, ha majd minden magyar településről elmondható lesz ugyanez. Még hátralévő évtizedeimben ezért fogok küzdeni.
Szívvel és lélekkel. Mint ahogyan ebbe a kis kápolnába is beletettük a szívünket és lelkünket. Lelkesedésünk átragadt másokra is. Bárki jött segíteni, lelkesen jött vagy lelkessé vált. Hiszek abban, hogy amint a kápolnaépítés során össze tudott fogni a magyarság, ugyanúgy egy nemzetmentő programban is eggyé válhatunk. Ebben a kápolnában római katolikus, refomátus, unitárius, evangélikus és más kisegyházakhoz tartozó egyaránt jól érezheti magát, ha képes alázattal elfogadni Máriát, mint a magyarság oltalmazóját. Mi örömmel fogadjuk a katolikus lelki gyakorlatos csoportokat, a református ikéseket vagy az unitárius fiatalokat egyaránt. Ezt a kápolnát nem magunknak építettük, hanem minden keresztény magyar embernek.
Végezetül Makkai Sándor református püspököt idézem: „Minden külső változásnak lelki feltételei is vannak, s belső változás nélkül igazi eredményt várni nem lehet. A népek lekületében kell jobb igazságnak fakadnia ahhoz, hogy jobb világrend szülessék.„ Hiszek abban, hogy a magyar emberek képesek a belső változásra, s ezáltal hozzájárulnak egy jobb világrend születéséhez.
Boldogasszony anyánk,
Himnusz eléneklése
Sepsiszéki Nagy Balázs
