Egy helyt volt, hol nem volt, mindig volt, egy háromszáz éves bükkfa. Ez az érdekes bükkfa a Fenyő feje nevű hegyen található, és nagyon szeretek hozzá járni. Egy napsütéses reggelen kimentem és felültem a nagy fa egyik ágára. Amint ott üldögéltem, kémleltem az eget, végül elaludtam. Összezsugorított egy manó, és amíg aludtam a manók behurcoltak az otthonukba. Az otthonuk a fa volt, és engemet azért vittek be, mert a favágók ki akarják vágni a fát. Segítséget akartak kérni tőlem, mert a manók bölcse azt mondta a népnek, hogy csak én menthetem meg az otthonukat. Amíg én a birodalomban nézelődtem, nézelődés közben találkoztam egy manóval, és ő lett a legjobb barátom.

- Eljött az ideje, hogy hazamenjük - szólt a manóm, mert aki egy manót megszeret, egyfolytában vele kell maradjon.
Hazamentünk. A szüleim aggódva vártak, hogy mi is történt velem, nem esett-e bajom? Édesanyám pityókalevest főzött, és elfogyott a tárkony. Leküldtek a boltba egy kis tárkonyért. Amikor bementem a boltba, azt hallom, hogy az emberek azt beszélik, hogy ki akarják vágni a háromszáz éves bükkfát. Teljes holdfogyatkozáskor, csütörtökön, május 13-án.

Gyorsan hazaszaladtam. Mielőtt eljöttem volna a manóktól kaptam egy varázsitalt, hogy akkor mehessek be hozzájuk, amikor kedvem tartja. Megittam, bementem és a manók bölcséhez fordultam. Elpanaszoltam, hogy mikor akarják kivágni a bükkfát. Addig már csak három napunk maradt.  A manók bölcse azt mondta, ha kiállom mind a három próbát, akkor a jutalmakat el kell vinnem a tűzmanóhoz, és ő majd csinál belőlük egy érdekes varázsszert. Én azzal bekenem a fát és összezsugorodik. A bölcstől kaptam egy dobozkát, azon volt egy gomb, és ha azt megnyomtam tárgyak jöttek ki belőle. Ha a vizen kellett átmenjek, akkor csónak jött ki belőle. Ha a levegőben, akkor hőlégballon, és ha a föld alatt, akkor földalatti csészealj jött ki belőle. Az egy olyan tárgy, amibe belülök és a föld alatt közlekedhetek vele.
A bölcs manó azt mondta: - Készülj fel, mert holnap kezdődnek a próbák!
Hazamentem, lefeküdtem, elaludtam. Reggel, amikor felkeltem, felöltöztem, megittam a varázsitalt és rohantam Fenyő fejébe a manómmal együtt. Amikor kiértem, a manók tanácsa már várt engem. Elmagyarázták, hogy mit kell megtalálnom. A próbákban három gyémántot kellett megtalálnom. Az első a víz, a második a föld, a harmadik a levegő próbája.
A bölcs felkiáltott: - Kezdődik a víz próbája!
A vízpróba úgy kezdődött, hogy a tengeren kellett átkelnem. Utána a vízereken és végül a vízi barlang következett és ott jégből készült tartóban állt a gyémánt. Útnak is indultam, és amikor átcsónakáztam a tengeren, jött a vízér. A vízéren már nem tudtam csónakkal menni, ezért ki is szálltam és gondolkodni kezdtem. Egyszercsak egy diófán akadt meg a szemem. Felmásztam a diófára és leráztam egy diót. Felkaptam a földről és kétfele választottam. A belét megettem, a dióhéjba beleültem, és lefolytam a vízéren. Elértem a vízbarlangot és bementem. Egyszerre csak megszólalt valaki. Futok a hang után, és amikor a jégből épített tartóhoz értem, egy kicsi embert látok. Nagy füle volt és nagy feje, és kicsi vékony teste. Úgy hívták, hogy Csitor. Ő egy kobold, a víz koboldja. Ő őrizte a gyémántot és csak a fa megmentésére adhatta oda. Elmodtam neki, hogy én vagyok az aki a fát kell megmentse. Csitor ideadta a gyémántot. Megfogtam, és mintha időutazáson vettem volna részt, mert seccperc alatt hazaértem a gyémánttal. A manók újongva jöttek felém.
Eltelt a kedd, jön a szerda és utána a csütörtök, úgyhogy most hazamegyek és lepihenek. Holnap találkozunk! – mondtam.
Eljött a szerda. Jön a földpróba. A földpróba megkezdődött, és ebben ezeket a feladatokat kellett megtenni. Föld alatti folyósón menni, utána földcsúszdán, utána meg földlabdákon kellett átugornom.  Elővettem a dobozkámat, megnyomtam a gombot, és most a föld alatti űrhajóra volt szükségem. Elértem a földalatti folyósókat. Az egyik balra, a másik jobbra ágazott. Én jobbra indultam és jó felé. Elértem a csúszdáig, ott lecsúsztam és utána vérge elértem a mozgó földlabdákat. Azokon átszöktem, de a gyémánt az utolsóra volt elhelyezve. Az utolsó előttire ráléptem és az elkezdett mozogni. Átszöktem az utolsóra, megfogtam a gyémántot és máris otthon voltam. Édesanyámék kérdezték, hogy miért vagyok olyan sokat kint annál a háromszáz éves bükkfánál? Mert szeretek a fán üldögélni – válaszoltam. Lefeküdtem és vártam a csütörtököt.
 - Eljött az idő. Ébredj Uzonka, ébredj! – kiabálta a manóm. Gyorsan felöltöztem és rohantam a fához. A manók már vártak engem. Itt csak egy próba lesz. A piramisok között kell repülnöd, és ha lezuhansz, akkor meghalsz. Elindultam és megnyomtam a dobozon lévő gombot. Kirepült belőle a hőlégballon. Belültem és gyorsan felszálltam. A legutolsó piramisnál lezuhantam és beleestem a piramisba. Bent minden aranyból volt és egy trónon volt a gyémánt. Felkaptam és egy szentpillanat alatt a manók házában találtam magamat.
- Mind a három gyémánt a fa magja, mondta a bölcs. Ezt most gyorsan vidd el a tűzmanóhoz. Elviharoztam a tűzmanóhoz. Összedolgozta a gyémántokat és életelixír jött ki belőlük.
- A fa elixirje, mondta a manó. Ha te ezzel bekened őt, újra fiatal fa lesz, és a favágók olyan kicsinek fogják találni, hogy nem akarják  majd kivágni. A favágók hangját hallom. Már közelednek.
Én gyorsan kivittem az egész életelixírt, megnőttem, bekentem a fát, és a fa egyszeriben fiatal és kicsi fává változott. A favágók akkora szájat tátottak, hogy a legyek szinte belerepültek. Hát ez volt a három gyémánt meséje, s a manók boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Csinód, 2014. március
Nagy Ilka-Uzonka (9 éves)