A néprajzos, aki a tömbházból kiköltözött a havasra

Interjúalanyom néprajzkutató, író, szociográfus, bioméhész, környezetvédő és saját bevallása szerint életművész, őseihez méltón keményfából faragott, egyszavú székely ember. Büszkén viseli a származására utaló sepsiszéki nevet, mint ahogy az egyetemek padjaiban megszerzett tudása sem öncélú, népe javára szeretné kamatoztatni.

– Mikor és miért vette fel a sepsiszéki előnevet?
– Első alkalommal 1994-ben írtam így alá egy moldvai kerékpár-túrámról szóló élménybeszámolómat, mely a Magyarok Vasárnapja című amerikai lapban jelent meg, ezzel utaltam származásomra, amelyre mindig büszke voltam. Ugyanis Sepsiszentgyörgyön születtem, nagyszüleim és rokonaim által viszont Sepsikőröspatakhoz, Szentivánlaborfalvához és Egerpatakhoz is kötődöm.
– Eddigi életútjából mit tart érdemesnek megosztani olvasóinkkal?
– Érettségi után hat éven át a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz szakának voltam hallgatója. Már itt megfogalmazódott bennem a székelyföldi települések bejárásának gondolata, mely az idő múlásával elhatározássá érett. A diploma megszerzése után, magyarországi alapítványok és amerikai magyarok segítségével ezt az álmom sikerült is megvalósítani, terepen végzett kutatómunkám eredményéből pedig négy kötet született. Utána a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársaként végeztem néprajzkutatást, szerveztem rendezvényeket, szerkesztettem kötetet a megye kastélyairól és kúriáiról. 2005 és 2008 között elvégeztem a Debreceni Egyetem néprajz doktori iskoláját, 2009-től pedig a megyei tanács turisztikai és megyeismertető kiadványainak a szerkesztője, valamint tudományos konferenciaszervezője vagyok.

* Lovas szános „maszkurák” ereszkednek alá Sepsiszéki Nagy Balázs csinódi tanyája felől.  „Visszatérni őseink szokásaihoz”

– A közelmúltban szokatlan lépésre szánta el magát, az Úz-folyó felső folyása mentén és a beletorkoló patakok völgyében húzódó Csinódra költözött.
– Székelyföldi barangolásaim során, 1999-ben jutottam el Csinódra, ahová Karácsony Gyula mesemondóval kötött ismeretségem után rendszeresen visszajártam ízes beszédét hallgatni és a tájban gyönyörködni. Olyannyira kötődtem a vidékhez és az ott élő emberekhez, hogy még a nászutunk is oda vezetett, s miután megtudtuk, hogy a Fenyőfeje nevezetű dűlőben eladó egy tanya, gondolkozás nélkül megvásároltuk. Mivel a legjobban a világ e szegletében éreztük magunkat, és a gyerekeink is itt fogantak, 2011-ben eladtuk tömbházunkat, és a havasra költöztünk. A felújított és összkomfortossá alakított tanyai házon kívül egy csűrrel, istállóval, 5,5 ha kaszálóval és legelővel, 1,5 ha erdővel, valamint egy kúttal, két forrással és egy patakkal rendelkezünk.
– Tartanak-e állatokat?
– A több százezres egyedet számláló méhállományon kívül egy pónilovat, egy lovaglásra és munkára egyaránt alkalmas kancát, négy fajkecskét, tizenkét tyúkot, három kakast és két hatalmas komondort mondhatunk a magunkénak. Mivel az egészséges életmód hívei vagyunk, igyekszünk visszatérni őseink szokásaihoz. Hűtőszekrényt például nem használunk, a húst saját zsírjával leöntve a pincében tároljuk, és a kenyeret is mi magunk sütjük.

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó |2013. március 5.