A tavasz rendkívül hideg volt. Folyton esett az eső, hullt a hó, és mi türelmetlenül vártuk a nyarat. Változás. Mostanában minden a Nagy Változásról szól. Már az időjárás sem olyan, mint régen volt.

Valamikor úgy gondoltuk, hogy mindez azert van így, mert a mohó ember beszennyezte a Földanyát. Az esszénus iratokban, melyeket nemrég fordítottak le magyar nyelvre, Jézus azon tanítását is följegyezték, amely így szól: „ A vér, ami áramlik bennünk, a Földanyánk véréből származik. Az ő vére hullik a felhőkből alá, feltör a Föld méhéből, csörgedez a hegyi patakokban, szélesen hömpölyög a síkság folyóiban, nyugszik a tavakban, háborog a viharos tengereken…” Tiszteld Atyádat és Anyádat!

Ezt a parancsolatot kissé félreértettük. Nemcsak a szüleinkre vonatkozik, hanem a Teremtő Atyára és a Földanyára is, hiszen mindannyian porból lettünk és porrá leszünk, de ma már senkit és semmit nem tisztelünk… Mohó fogyasztókká lettünk, az öt érzékszervünk korlatozta börtönben. Elhitették velünk, hogy bolhák vagyunk az Univerzumban, tehetetlen kis ganajtúró bogarak, akik mások szekerét taszítják, cserébe némi jelentéktelen, apró örömökért.... 

Az írás PDF formában olvasható!